Veszélyes kőkupacok, kisebb-nagyobb „Steinmannok” építése jött divatba,  a szárazra került  a Duna mederben. Olyan kavicsos, köves partszakaszok és mederrészek kerültek szárazra, amelyek normális vízállás mellett a Duna alatt rejtőznek. A Szigetcsúcs környékén ma már helyenként méteres, sőt akár másfél méter magas kőépítmények is állnak. Amikor a Duna vízszintje ismét megemelkedik, ezek nem tűnnek el. Egyszerűen víz alá kerülnek És ettől kezdve az, ami ma egy jópofa fotótémának vagy ártatlan nyári időtöltésnek látszik, láthatatlan és rendkívül veszélyes akadállyá válhat.

Az idei rendkívül alacsony dunai vízállás egészen különleges arcát mutatja a Szigetcsúcsnak. Olyan kavicsos, köves partszakaszok és mederrészek kerültek szárazra, amelyek normális vízállás mellett a Duna alatt rejtőznek. A nyári melegben rengetegen érkeznek ide Kisorosziból, a környékről és Budapestről is: strandolni, fürdeni, sétálni, gyönyörködni a tájban.

Az utóbbi években azonban megjelent, idén pedig különösen elterjedt egy első látásra teljesen ártalmatlan szokás: kőtornyok, kőkupacok, kisebb-nagyobb „Steinmannok” építése a szárazra került mederben. A hegyekben a kőből rakott jelzéseknek évszázados hagyományuk van, és egy sziklás tájon valóban szépek lehetnek. A Duna medre azonban egészen más világ. Ami ma száraz part, az néhány hét vagy akár néhány nap múlva ismét folyómeder lehet.A Szigetcsúcs környékén ma már helyenként méteres, sőt akár másfél méter magas kőépítmények is állnak. Amikor a Duna vízszintje ismét megemelkedik, ezek nem tűnnek el. Egyszerűen víz alá kerülnek. És ettől kezdve az, ami ma egy jópofa fotótémának vagy ártatlan nyári időtöltésnek látszik, láthatatlan és rendkívül veszélyes akadállyá válhat.

Egy kajak vagy kenu nagy sebességgel sodródhat rá. Megakadhat rajta, felborulhat, megsérülhet a hajó és – ami ennél sokkal fontosabb – megsérülhet a benne ülő ember. Ugyanez igaz az evezősökre, SUP-osokra és a kisebb motoros hajókra is. Egy mesterségesen összehordott kőrakásra ráfutó hajótest komolyan károsodhat, a hirtelen ütközés pedig önmagában is balesetet okozhat.

De nem csak a vízen közlekedőkről van szó. A fürdőzőkre talán még nagyobb veszélyt jelentenek. A víz visszatérése után egy ilyen kőrakás fölött akár olyan vízmélység is kialakulhat, amelyben már úsznak vagy fürdenek az emberek. A felszínről azonban nem feltétlenül látható, mi van a víz alatt. Valaki nekiúszhat. Megütheti a lábát vagy a fejét, felsértheti magát a köveken. Egy vízbe ugró ember pedig akár fejjel is eltalálhatja a víz alatt rejtőző kőrakást. Ennek következménye súlyos, szélsőséges esetben életveszélyes sérülés is lehet. A folyóvízben ráadásul egy váratlan ütés vagy sérülés különösen veszélyes. Az ember megijedhet, elveszítheti a tájékozódását, pánikba eshet, miközben a sodrás tovább viszi. A Dunában egy kisebbnek tűnő balesetből is nagyon gyorsan komoly baj lehet.

A Szigetcsúcs gyönyörű hely, de a Duna nem uszoda. Élő, folyamatosan változó, sodró folyó, amelyet tisztelni kell.

Nem rossz szándékról van szó

A kőtornyokat építők nyilvánvalóan nem akarnak senkinek ártani. Valószínűleg legtöbbjüknek eszébe sem jut, hogy ahol éppen állnak, az nem egyszerűen egy kavicsos strand, hanem a Duna medre. Amit ott felépítenek, azt a következő magasabb vízállás elönti.

Éppen ezért nem tiltani vagy kioktatni szeretnénk senkit, hanem felhívni erre a figyelmet.

Ami ma kőtorony, holnap víz alatti akadály

Kisoroszi és a Szigetcsúcs különleges természeti érték. Azért szeretjük, mert a Duna alakítja. A víz, a kavics, a homok, az ártéri erdő és a folyó évről évre változó partvonala együtt adja azt a tájat, amelyért olyan sokan érkeznek ide.

Ne alakítsuk át mesterségesen azt, amiért idejöttünk.

Ha pedig valaki már épített egy kőtornyot, érdemes indulás előtt visszabontani, és a köveket szétszórva visszatenni oda, ahonnan származnak. Néhány perc munka, amellyel akár egy későbbi balesetet is megelőzhetünk.

Vigyük haza az élményt és a fényképeket – a köveket pedig hagyjuk ott, ahová a Duna tette őket.

Kisoroszi Online