Füzes Ádám: kevesebb mohósággal kellene kizsákmányolnunk a világot

A Tahitótfaluról származó Füzes Ádám katolikus pap szerint kevesebb mohósággal kellene kizsákmányolnunk a világot, elhasználni a kőolajat, a vizet, a tiszta levegőt. Az atya úgy véli, Kisoroszi természeti értékei csodálatosak, a nyugati világban pedig már sok helyen kezd divat lenni a természet védelme. Füzes Ádám hangsúlyozta, hogy karácsonykor nyitottnak kell lenni arra, hogy Isten is megjelenhessen ünnepben. Isten nélkül ugyanis még inkább sérülékeny az ünnep és mi magunk is.

– Ön gyakran megfordul Kisorosziban, miért látogat el a településre, mit szeret benne?

– A szomszéd településről, Tahitótfaluról származom, szüleim és a húgom családja ma is ott élnek. Gyerekkoromban sokat eveztünk, kirándultunk a szigetspiccre. Sajnos az utóbbi időben csak ritkán fordulok meg Kisorosziban, régebben gyakrabban kerékpároztam erre.  A Duna kettéágazása, a szigetcsúcs, a Visegrádi-hegység és a Börzsöny látványa, valamint a falu autentikus hangulata mindig megfogott.

 – A Kisoroszi Online fontosnak tartja a természeti értékek és az épített örökség megőrzését. Milyennek ítéli meg a település épített és természeti értékeit? 

 –  Példaértékű, ahogyan a régi épületeket felújították, csodálatos természeti adottságok vannak a Szentendrei-sziget északi végén, nem véletlenül kedvelt kirándulóhely.

– Ferenc pápa a Vatikánban látogató Donald Trump amerikai elnöknek klímaváltozásról szóló Laudato Si  című első körlevelét adta ajándékba, melynek bevezetőjében Assisi Ferenc idézet olvasható: „Áldott légy, Uram, földanya-nővérünkért, ki fenntart és ellát minket, gyümölcsöket terem, színes virágokat és füvet”. Mi volt a szándéka ezzel? 

– Nem tudom, nem vagyok vatikanista.  

– A klímaváltozás egyik legborzasztóbb paradoxona, hogy az ártatlanokat – a legszegényebbeket és a még meg sem születetteket – érinti legsúlyosabban. Sokan úgy gondolják, hogy miért kellene bizonytalan jóslatok miatt föláldozni a kényelmünket olyan emberekért, akiket nem is ismerünk? Mi erről a véleménye? 

– A fent idézett Laudato Si alapvetően erkölcsi jellegű tennivalónak tartja a teremtett világ megóvását, ez pedig önkorlátozással jár.

Kevesebb mohósággal kellene kizsákmányolnunk a világot, elhasználni a kőolajat, a vizet, a tiszta levegőt, kevesebbet kellene zajongani.

Sajnos erre azonban a mai nyugati civilizáció nem kész, illetve a tudat-befolyásolók, a reklámok, a divat és a kényelem mind az erkölcsi megfontolás nélküli világ felé vezetnek bennünket.

– Egyre többet hallunk és olvasunk arról, hogy globális problémáink (például a klímaváltozás) meghatározó módon erkölcsi jellegűek. Áder János a parlament előtt megtartott beszédében megemlítette, hogy a környezetvédelmet illetően a Föld szinte minden országára jellemző a politikai nemtörődömség, a kormányzati felelőtlenség”. Mi erről a véleménye, min kellene változtatni, hogy ez megváltozzon? 

– A politikához nem értek sajnos, de szerencsére sokan foglalkoznak már ezzel. Sajnos a közvetlen, rövid távú gazdasági és politikai érdek ezt sokszor felülírja.

 – „Ez a teremtő Isten elleni bűn kora! ” – mondta korábban XVI. Benedek pápa annak kapcsán, hogy az elmúlt évtizedekben gyakoribbak a természetellenesnek mondható tevékenységek. Ön szerint ez a tendencia megállíthatatlan vagy vannak-e esetleg biztató jelek? 

– Nem tudom, hogy megállítható-e, de annak örülök, hogy vannak jó gondolkodású emberek, csoportok, sőt, nyugaton már sok helyen kezd divatos lenni a természet  védelme, az önkorlátozó, tudatos fogyasztói magatartás, trendi a környezet szeretetet.

–  Most advent van, készülődünk a karácsonyra, adventi koszorút azok is készítenek, akik nem vallásosak. Ez csak egy szokás, vagy van más jelentősége is?  

– A 19. században egy német evangélikus lelkész készítette az első adventi koszorút, és naponta mindig eggyel több gyertyát gyújtott rajta. Ennek egyszerűsített változata terjedt el aztán: vasárnaponként egy-egy gyertyával többet gyújtunk.

Az adventi koszorú otthonainkba varázsolja a várakozást, a meghittséget, főleg, ha a család este le tud mellé ülni egy kis időre.

A templomban persze nagy liturgikus műgonddal gyújtogatjuk a gyertyákat. Olyan kapocs a koszorú, amely se nem liturgikus, se nem profán. Paraliturgikus, amely összeköti otthonainkat templomainkkal.

– Van jelentősége annak, hogyan néz ki az adventi koszorú? 

– Sok plébánián advent első vasárnapja előtti szombaton van közös koszorúkészítés. Én is voltam ilyenen, érdekes látni, ahogy mindenki a maga ízlése szerint készíti a koszorút. Vannak lényeglátó minimalisták és szertelenül örvendezők. Szép látni a sokféleséget.

– Miért van négy gyertya az adventi koszorún? 

– A négy vasárnapot jelzi a négy gyertya. Minden vasárnap eggyel többet gyújtunk meg: ahogy megyünk bele a sötétségbe, az egyre hosszabb éjszakákba, úgy nő a fény a koszorún, végül pedig a karácsonyfa borítja fénybe a leghosszabb éjszakát.

– Adventi naptárt sokan használnak, helyes, ha a naptárt nyitogató gyerekeket csokoládéval jutalmazzuk? 

– Nem tudom. Én mindig örültem neki. Érdemes tisztázni előtte, hogy a gyermek nem tett-e édességböjtre fogadalmat az advent elején, mert akkor nagy kiszúrás.

 – Ez az interjú karácsony előtt jelenik meg, hogyan kellene egy katolikus családnak várni az ünnepeket? Minek kellene prioritásnak lenni?

– Talán a figyelmes szeretetnek, és nyitottnak lenni arra, hogy Isten is megjelenhessen benne. Isten nélkül még inkább sérülékeny az ünnep és mi magunk is.